A sakkzseni Sultan Khan története

Sultan Khant, a rendkívüli sakktehetséget, Indiából Európába vitte mestere. Bár az indiai játékos ezután háromszor nyerte meg a Brit Bajnokságot, sőt legyőzte Jose Capablancát is egy versenyen, mégsem csak egy sakktörténet szereplőjeként érdekes, hanem egy politikai történet szereplőjeként is. GM Daniel King hét év kutatómunka után írta meg a játékos életrajzát.

„A tény, hogy ilyen körülmények között is sikeres tudott lenni és bajnokságokat nyerni kétségtelenné teszi sakkzseni mivoltát, és ez elképesztő" - írta Capablanca évekkel azután, hogy megküzdött Sultan Khannal. Ezek a szavak valószínüleg túlmutattak az egymás elleni meccsük eredményén.

Mielőtt tovább haladnánk, nézzük meg a játszmát, a kiadó és a szerző jóvoltából, a könyvben is szereplő jegyzetekkel. A partit 1931 december 31-én játszották a felek.

Malik Mir Sultan Khan 1905-ben született a Brit India, Pandzsáb tartományához tartozó Mittha Tawánában. Kilenc éves korában tanulta meg a sakk indiai verzióját, egy olyan variációt, amelynek szabályzata eltért az európai sakkétól, pl. a gyalogok mozgása, a patthelyzet, vagy a sáncolás esetében.

Mivel nyilvánvaló tehetséget mutatott a játékban, Pandzsáb tartomány legjobb játékosaként tartották számon, és ezáltal Nawab Malik Sir Umar Hayat Khan Tiwana ezredes házába került 1926-ban.

Sultan Khan az ezredesnél tanulta meg a nyugati sakk szabályait, és lehetősége nyílt a legerősebb indiai játékosok ellen is játszani. A tehetségét itt is hamar bizonyította, és megnyerte a Sir Umar által szervezett All-India Bajnokságot is 1928-ban. 

Egy évvel később Sultan Khan elkísérte Sir Umart európai útjára, a visszatérés előtti négy évben pedig komoly sikereket ért el a sakktáblán: 

• megnyerte a Brit Bajnokságot 1929-ben, 1932-ben és 1933-ban

• 6/9 pontot ért el az 1930-1931-es hastingsi versenyen ahol Capablancát is legyőzte

• 6.5-5.5 arányban legyőzte Savielly Tartakowert 1931 januárjában

• 2.5-3.5-re veszített Salo Flohr ellen 1932 februárjában

• A Brit Birodalmat képviselve két sakkolimpián vett részt és 1931-ben elsőtáblásként 11.5/17-tel végzett.

Fantasztikus történet és megérdemel egy teljeskörű életrajzot. R.N. Coles 1965-ben megjelent limitált kiadású könyve, a „Mir Sultan Khan” után először, az angol nagymester és kommentátor Daniel King írt új életrajzot, amelyet a New in Chess jelentetett meg, és amely nagyon közel áll egy végleges krónikához.

„Szinte hét éve megkeresett egy színházi rendező, aki nagyon szerette a sakkot és találkozott a történettel." - kezdi King. „Megkeresett és azt kérte tőlem, hogy végezzek számára egy kis kutatómunkát, és magyarázzam meg, hogyan is működött Khan játéka. Elkezdtem kicsit kutakodni, és mikor találkoztunk meséltem neki. Nem sok történt utána, tulajdonképpen csak folytattam a kutatómunkát. Mindig is ismertem magát a történetet, a hátteret és a részleteket viszont nem, és minél többet kutakodtam annál inkább tűnt hihetetlennek és rendkívülinek a történet."

Az elmúlt hét évben kutatási céllal, King rendszeresen látogatta a British Libraryt (Brit Könyvtár - a szerk.) a King's Cross mellett London központjában („a világ legfantasztikusabb épülete, imádom" - King).

„Ez egy hobbi volt, aztán elgondolkodtam: Itt van ez a rengeteg anyag, mit csináljak vele? Elkezdtem rendszerezni és arra gondoltam: oké, azt hiszem, ebből könyvet fogok írni", mondta.

A kötet egy életrajzi könyv, amely bemutatja Sultan Khan életét, a karrierje csúcspontjait és a jegyzetekkel kiegészített játszmáit. Jelen pillanatban több, mint 200 Sultan Khan által játszott partit ismerünk, amelyek közül több tucat sosem jutott be a vonatkozó adatbázisokba. 

King: „A British Library által nyújtott hozzáférés a korabeli újságokhoz és magazinokhoz egészen rendkívüli. Az anyag egy része mikrofilmen érhető el, más része viszont igazi újság 1929-ből, ami fantasztikus. Találtam Khan által játszott partikat szimultánokból, megyei meccsekből, és néhány homályos dolgot is."

„Amikor a kutatást végeztem, néha napokat is eltöltöttem a British Library termeiben úgy, hogy nem találtam semmit. Ilyenkor a mikrofilmet lejátszó gépek előtt ültem és a nap végén a szemeim fáradtak voltak, de voltak olyan napok, amikor hirtelen három új játszmát és néhány kiváló történetet is találtam. Kicsit olyan volt, mint összerakni egy puzzle-t."

King hangsúlyozza az 1920-as és 1930-as évek politikai kontextusának fontosságát: „ A politikai háttér az egyetlen módja a történet megértésének, Csak így válhat világossá, hogy jutott el Khan Londonba és hogyan tűnt el onnan 1933 végén."

„Az események az indiai függetlenségi mozgalmak miatti egyre viharosabb időkhöz kötődnek. Egy olyan játékosról van szó, aki nagyon szerény körülmények közül került Sir Umar Hayat Khan ezredes házához, aki lényegében a mesterévé vált. Mondhatnánk persze szponzort is, de szerintem a mester sokkal jobb szó rá."

„Sir Umar politikai ügyben ment Britanniába, ami önmagában is érdekes. Legendásan gazdag lévén, kiterjedt földterületei voltak Pandzsáb tartományban, ahonnan Sultan Khan is származott, emellett politikus volt és az indiai felsőház tagja. Felmerül a kérdés tehát, miért akarta megerősíteni a britekkel való pozícióját?

A brit hadseregért harcolt a világ minden részén, tehát mondhatjuk, hogy nagyon lojális volt az angolokhoz. Emellett azonban muszlim is volt, és a növekvő függetlenségi mozgalmak aggodalommal töltötték el, hiszen ezeket általában hinduk vezették. Attól tartott, hogy az indiai muszlimok a háttérbe szorulnak."

"Sir Umar tehát politikai küldetést teljesített Britanniában, képviselni akarta az indiai muszlim kisebbséget (ami valójában sok millió embert jelentett ) és az úgynevezett „harcos törzseket", amelyek alapjában véve India északi tartományainak lakói voltak, az elnevezést pedig a britek ragasztották rájuk. Sir Umar az egyik ilyen törzsből származott és harcolt a britek oldalán, és sok katonát toborzott is nekik. Szerette volna hangsúlyozni a muszlimok fontosságát a briteknek, és felhívni figyelmüket arra, hogy a muszlimok segítettek megerősíteni indiai pozíciójukat. 

„Amikor Londonba ment, magával vitte Sultan Khant is, aki akkorra már a háztartásának tagja volt, és mivel nyugati sakkra is tanította 1926 óta  (azelőtt Khan nem játszott nyugati sakkotÖ mondhatjuk, hogy a pártfogója volt. Ez tulajdonképpen egy enyhe diplomáciai húzás volt, Sultan Khan a címlapokat biztosított neki, többé-kevésbé biztosította az intellektuális oldalt, míg ő, Sir Umar volt a harcos, így ketten tökéletes párost alkottak. 

„Sir Umar maga is decens játékos volt. Felismerte Sultan Khan tehetségét és meghívott néhányat a legjobb indiai játékosok közül, hogy edzzék héhány évig, mielőtt Londonba utaznak. Ez persze nem a szigorú szovjet edzési stílust jelentette, sokkal inkább azt, hogy sokat játszottak együtt."

„Sultan Khan 1926-ban Sir Umar házába költözött, indiai játékosokkal gyakorolta a játékot, majd 1928-ban megnyerte a mestere által szervezett All-Indian Bajnokságot. Ebben az időben, a torna alatt Sir Umar találkozott egy nagyon befolyásos politikussal Delhiben, mégpedig Sir John Simonnal, aki maga is lelkesedett a sakkért. Szerintem ekkor kristályosodott ki benne a gondolat, hogy londoni útjára Sultan Khant is magával vigye."

„Amennyire én meg tudom ítélni, Sultan Khannak nem volt egyetlen politikával kapcsolatos gondolata sem. Nem az ő dolga volt véleményt nyílvánítani, de őt (nem tudom eléggé hangsúlyozni) a mestere vitte el."

King egyik legnagyobb és leghihetetlenebb felfedezése, hogy Khan másik meccset is játszott Capablanca ellen, mégpedig sokkal korábban, mint a híressé vált, 1930-as, hastingsi parti. A korábbi játszma 1929-ben, egy londoni szimultánon született, mindössze két nappal azután, hogy Khan Londonba érkezett.

King: „El lehet képzelni, mennyire megdöbbentett ez a felfedezés, az államat kerestem a padlón"

A harmadik világbajnok Ramsgate-ben játszott egy tornán, de utána Londonban maradt, ahol néhány szimultánt játszott. Ezek közül az egyikben Khan volt az ellenfele.

„Az egész történet, ahogy Londonba érkezett hihetetlen. 1929 április 26-án, pénteken érkezett meg, szombaton a nagyhatalmú politikus, Sir John Simon már be is mutatta a londoni társaságnak a Nemzeti Liberális Klubban, amely az angol főváros egyik nagyon exkluzív klubja. Játszott néhány eredményes partit egy Bruno Siegheim nevű úr ellen, aki egykor Dél-Afrika bajnoka volt, vasárnap pedig már egy szimultánon teljesített Capablanca ellenfeleként. Gyakorlatilag leszállt a hajóról, azonnal elkezdett játszani és megverte Capablancát."

Ahogy King leírta a New in Chess Magazine hasábjain, ez a győzelem nem csak azért született, mert Capablanca elnézte a vezérét:

"Capablanca összeomlott a betonkemény védekezés fala előtt . A gyors győzelmet váró világbajnokot, ellenfele egy hatalmas támadásba provokálta, ezért a játszma a finomra hangolt stratégiai megközelítés helyett, amiben Capa igazán otthon érezte magát, egy ingatag pozícióba torkolott. Ebben a helyzetben, magát veszélyben érezve, Sultan Khan higgadtan és eredeti megoldásokat választva védekezett. Olyan kvalitásokat mutatott, amelyeket még sokszor csillogtatott későbbi karrierje során."

King a Chess.comnak adott nyilatkozatában így vélekedett: „Senki nem értette igazán, hogy mennyire erős játékosról van szó. Valószínüleg Sultan Khan sem volt tudatában, ahogy Sir Umar sem. Utólag elég hihetetlen. Miért akart ő szimultánt játszani Capa ellen?"

Ahogy a szerző egyre többet tanulmányozta Sultan Khan játékát, jobban megértette, milyen játékosról is van szó:

„Szerettem volna megpróbálni egy jóval kiegyensúIyozottabb képet alkotni róla és a stílusáról, és kideríteni, hogy voltaképpen mennyire erős játékos is volt, mert tulajdonképpen az a helyzet, hogy a korabeli újságok egyáltalán nem értették őt, annyira más stílusban játszott."

"Először is a nyitásai borzasztóak voltak. Ez azért lehet, mert nem a nyugati sakkot játszva nőtt fel, de azért volt valamennyi képzettsége és néhány megnyitást megtanult. Rendszereket játszott, nem igazán variációkat. Néha egyszerűen borzasztó baklövéseket vétett a nyitásban. 

Ezzel együtt úgy látom, hogy azokban a területekben volt a leggyengébb, amelyekben az indiai sakk és a nyugati sakk szabályai különböznek. Nem volt hozzászokva ahhoz, hogy a gyalog kettőt is léphet, és ez gyakran oda vezetett, hogy nevetségesen korán lépett velük előre."

"Van egy Edgar Colle elleni játszma, aki nagyon okosan az Aljechine-védelmet játszotta ellene, és Sultan Khan pedig csak tolta előre a gyalogokat. Gyakorlatilag megsemmisítette saját magát a partiban."

"Általában véve a király biztonságba helyezése egy komoly problémája volt. Az indiai sakkban a sáncolás nem úgy működik, mint az európaiban. Ott van egy olyan szabály, hogy a király egyszer egy játszmában mozoghat úgy, mint a huszár. Nagyon bizarr. Gyakorlatilag ez azt jelentette, hogy a király a tábla közepén van általában.

Ha megnézed a játszmáit, gyakran gondatlanul bánik a királyával, és úgy dönt, hogy a tábla közepén hagyja. Ez néha brilliáns, például, amikor tökéletes döntés volt nem sáncolni és legyőzte vele Capablancát Hastingsben, néha viszont tragikus játszma lesz belőle, mert egyszerűen letolják a tábláról."

Daniel King "Sultan Khan: The Indian Servant Who Became Chess Champion of the British Empire" c. könyve (az egykori világbajnok Viswanathan Anand előszavával) 384 oldalon megtalálható a kiadó honlapján.