Fabiano Caruana és a Sakk Forradalma

A legutóbbi Tata Steel verseny hatalmas siker volt. A szervezők fantasztikus munkát végeztek, olyan játékosokat hívtak meg, akikre a ,,nem ejtünk foglyokat" mentalitású sakkozás jellemző. Mindezek ellenére szerintem a verseny sikeréhez az is hozzájárult, hogy az emberek ki voltak éhezve az élőben lejátszott partikra. A játékosok és a rajongók nagyon sokat vártak arra, hogy a sakkozásnak ezt az elfeledett módját játsszák. 

A múlt évben hozzászoktunk az elit versenyek soha véget nem érő folyamához, ehhez persze hozzájárultak a nem kívánt mellékhatások is, amikről cikket is írtunk. A COVID-nak köszönhetően (igen, tudom, hogy ez mennyire furcsán hangzik) sikerült 40-50 évvel visszaforgatnunk az idő kerekét. Abban az érában csak 2-3 szuperverseny volt évente, azoknak a játszmáit elemezték hónapokig. 

Szemet gyönyörködtető játszmák tucatjait követhettük Wijk an Zee-ben, úgyhogy nem fog meglepni, ha ezt véletlenül nem láttad. Az is igaz, hogy ez a látszólag eseménytelen döntetlen nem egészen az, amiről a sakkrajongók beszélni fognak. 

GM Magnus Carlsen a következőket nyilatkozta erről az állásról:

Ezekben a pozíciókban az gyalogtöbblete nem sokat fog jelenteni, a futóm sokkal jobb, mint az övé, a gyalogja blokkolva van és úgy általában elég aktivitásomnak kell lennie, hogy kényelmesen bebiztosítsam a döntetlent bármikor, erre a játék menete sem cáfolt rá.  

A norvég után álljon itt GM Fabiano Caruana véleménye is:

Úgy gondoltam, hogy nagy előnyöm van, de amikor odaértünk elég kicsinek tűnt. A végén már szinte aggódtam azon, hogy vajon mennyit kockáztatok.

Igen, Carlsennek sikerült jobban felmérnie a pozíciót, de amit igazán lenyűgözőnek találtam, az az "ezekben a pozíciókban" szavai. Mit értett ezalatt? Azt hiszem, hogy a következő Jose Capablanca által játszott partra utalt, amelyet mi is elemeztünk ebben a cikkben:

Nagyon hasonlónak tűnik, nem igaz? Caruana szavai: "A végén már szinte aggódtam azon, hogy vajon mennyit kockáztatok" elég okosak voltak, mivel egy olyan jó játékos, mint Alexander Kevitz nem tudta kihúzni a döntetlent.

Van egy nagyon erős gyanúm, hogy miközben Carlsen ismerte a fent említett Capablanca-játszmát, Fabiano Caruana nem. Természetesen lehet, hogy nagyot tévedek, de menjünk vissza és nézzük meg a legelső játszmát amit ez a két sakktitán játszott egymás ellen.

Itt van amit Caruana mondott a 11. Fxf6 lépésről a New In Chess magazinban:

"Ez meglepett. Nem vártam, hogy harc nélkül feladja a futópárt."

Az igazság az, hogy engem megdöbbentett ez a mondat, mivel gyerekkorom óta ismertem az eszmét. GM David Bronstein 200 Open Games című könyve az egyik kedvenc sakkról szóló könyvem és a következő játszmákat tartalmazza:

Nekem tetszett az Fxf6-ot követő h2-h4 ötlete, úgyhogy GM Vlagyimir Malanjuk ellen én is játszottam az egyik tornán, amit 1985-ben rendeztek a szülővárosomban, Tashkentben. Nos, abban az időben Malanjuk az egyik legerősebb szovjet nagymester volt, így könnyedén kitalálhatod a játék végeredményét.

Abszolút megértem, hogy Caruana nem olvasta el a "200 Open Games" c. könyvet, de mi van GM Alekszandr Morozevics alábbi modern klasszikusával?

Mivel már ismeritek Bronstein játszmáit, nem kell meglepődnötök azon, hogy az Fxf6 után Carlsen a h2-h4-et is meglépte:

Fabiano így kommentálta a 11.Fxf6-ot:

"Egy lépés, ami kizökkentett engem az egyensúlyomból. Nem gondoltam, hogy így is játszhat! Lassanként elkezdtem magam kényelmetlenül érezni, mert nem láttam, hogyan tudnám elhárítani a támadását."

Egy újabb zavarba ejtő kommentár. Miközben könnyű megérteni, hogy Caruana nem látott két kevésbé ismert Bronstein-játszmát, és valahogy elkerülte Morozevics ékköve is, de az Isten szerelmére Wilhelm Steinitz két világbajnoki partijában is játszotta ugyanezt az eszmét, ráadásul GM Garri Kaszparov elemezte mindkét játszmát a "Nagy Elődeim" első kötetében, ahogy Romanovszkij is a ,,Chess Middlegame" c. kötetben 70 évvel ezelőtt.

Ha Te, kedves olvasóm, úgy gondolod, hogy pikkelek Fabiano Caruanára, akkor nagyon rosszul látod a helyzetet. Először is egy ilyen tett részemről elég nevetséges lenne, mivel ő sokkal erősebb játékos mint amilyen én vagyok. Másodszor pedig a sikerrel nem lehet vitatkozni, így nem lennék meglepve ha Caruana, aki a világ második legjobb játékosa, elolvasná a cikket, és a hírhedt "OK boomer" kifejezést használná, amihez minden joga meg is van.

A cikk célja teljesen más. Amikor gyerekként a híres Botvinnik-Kaszparov iskolába jártam, az egyik legerősebb benyomást az hagyta bennem, hogy a Pátriárka miként elemezte a játszmáinkat. Megnézte a pozíciókat, csendben meghallgatta a hozzáfűzött gondolatokat és valami olyasmit mondott, hogy: "Egy hasonló pozíció jött létre a szakszervezet 1931-es bajnokságán a  Chekhover vs Budo játszmában. Nézd meg a partitt és meglátod hogyan kell kezelni egy hasonló pozíciót!" Azóta számomra axióma, hogy nem lehetsz erős játékos anélkül, hogy behatóan ismernéd a klasszikus örökséget.

Nézzük meg, hogy mi történt abban a játszmában amit analizáltunk. Caruana nem tudta ezeket a 100 évnél is idősebb klasszikus eszméket, belekerült egy kényelmetlen helyzetbe (ahogy maga is elismerte), és nem tudta hogyan verje vissza világos támadását... és mi a kimenetele egy ilyen nehezen induló partinak, amit ráadásul a világelső ellen játszott? Caruanának nyernie kellett volna, ha a 40. lépésben nem követi el azt a hibát!

Egy igazi sakkforradalmat láthatunk, ahol a régi értékek helyét kegyetlenül átveszi az új: a mindenható számítógép. Lépj túl Steinitzon és Capablancán: új kakas van tyúkólban. AlphaZero jobban támad, mint GM Mihail Tal és pontosabban játssza a végjátékokat, mint Anatolij Karpov. Boldog vagyok ezektől a változásoktól? Természetesen nem, de ahogy már említettem ebben a cikkben, ha tetszik ha nem, a sakkozás gyorsan halad az esportosodás irányába és nekünk ehhez alkalmazkodnunk kell.