Garri Kaszparov és A Skót Megnyitás

Anatolij Karpov után Garri Kaszparov lett a 13. világbajnok. Kaszparov a megnyitásokban való felkészülést a legextrémebb szintekre emelte, akár az előtte, akár az utána levő világbajnokokat vesszük alapul. A mély elemzéseit egy nagymesterekből álló csapat, és az abban az időben újításnak számító számítógép segítette, ennek következtében a sakk sokkal profibbá vált. 

Az újítások elemzése a középjáték mélyéig tartott, és nagyon erős terveket szőttek a kritikus megnyitások otthoni elemzéseikor, valamint nagy részletességgel elemezték az éles line-okat.

Kaszparov sötéttel játszott repertoárjának gerincét a Szicíliai védelem Najdorf variációja és a Királyindiai megnyitás  jelentette, de azért rendszeresen játszott mást is, különösen a Karpov ellen, amikor sokkal szilárdabb játékra volt szükség. 

Kaszparov világossal fáradhatatlanul kereste az éles, agresszív, de nehezen sérthető megnyitásokat úgy 1.d4, mint 1.e4 után. A Karpov elleni meccsek során vitára adott okot, hogy Kaszparov a Spanyol megnyitás Zajcev-változatát játszotta. Egy ponton azonban, Kaszparov bevezette az eleinte még meglepetésfegyvernek számító, 19. századi Skót megnyitást.

A skót egy teljesen természetes játékfelfogásra alapszik és azzal jár, hogy világos gyorsan áttör a centrumon és teret nyer. A 20. század nagy részében nem igazán játszották, évente csak pár mesterjátszmában találkozhattunk vele. Abban az időben talán csak egy másik ősi nyitásnak tűnt, ahol a feszültséget túl hamar feloldják ahhoz, hogy igazi sakkparti alakuljon ki. 

Amikor mégis a táblára került, a játékosok valószínüleg csak egy pár lépést gondolkodtak előre a játszma legnagyobb részében. 

Kaszparov tudományos szintre emelte a Skót megnyitást, különösen mély elemzést elvégezve azokon a szokatlan pocíciókon, amelyek a 4...Hf6 5.Hxc6 bxc6 6.e5 Ve7 7.Ve2 Hd5 8.c4 vonal után jönnek létre. 

Mindössze nyolc lépés után egy rendkívül színes pozíció jön létre. Világos komoly térelőnyt alakít ki, mindkét vezér nagyon furcsán helyezkedik el, a sötét huszárt össze-vissza kergetik és a világos állást komolyan fenyegeti a túlterjeszkedés veszélye. Az e5-gyalog sorsa kritikus fontosságú a kimenetel szempontjából. Világos megtartja gyalogját és megfojtja sötétet? Netán a gyalog elveszik és a világos király támadás alá kerül? Vagy, ahogy sokszor megtörténik, világos jó kompenzációért tudja feláldozni a gyalogját?

Az ebből a pozícióból származó játék vadító mennyiségű lehetőséget tartalmaz. Kezdésként sötét léphet 8...Fa6-ot vagy 8...Hb6-ot. Később, mindkét játékos sáncolhat bármelyik oldalra, sötét gyakran a vezérszárnyt választja, hogy növelje a centrumra helyezkedő nyomást, világos pedig ott támadja a királyt. Mind a négy futót lehet fianchettóra vagy más módon fejleszteni.  Sötét játszhat ...g6-ot, vagy ...g5-öt bármikor, világos dönthet az f2-f4 mellett vagy ellen, a  ...d6 és ...d5 ellentámadások bármikor benne vannak a pakliban, csakúgy, mint az ...a5-a4 ( amennyiben világos meglépte a b3-at) és olyan taktikák is rendelkezésre állnak, mint a ...Vb4+ vagy ...Vh4 a megfelelő pillanatban.

Röviden: nagyon sokféleképpen lehet játszani ezt a pozíciót a következő öt lépésben, mégis, a sok lehetséges játékmóddal rendelkező pozíciókra nem jellemző módon, ebben a struktúrában a játék nem nyugodt és általános elveken alapuló, hanem gyakorlatilag minden vonal nagyon is gyakorlatilas, éles és konkrét.

Ez nem olyan, mint a Spanyol megnyitás, ahol bár vannak éles variációk, lehet úgy játszani, hogy általános elvek alapján észszerű lépéseket választunk. Itt csakis komoly felkészüléssel érezheti azt egy sakkozó, hogy nem a szerencse szárnyán száll. 

Így egy olyan játékos, akinek rendkívüli professzionalizmusát, csakis a szorgalma szárnyalja túl, ráadásul olyan kivételes memóriával is meg van áldva, mint Kaszparov, kitűnően tud teljesíteni ebben a variációban. Emiatt is egyszerűen fenomenális a Skót megnyitásban elért eredménye: +13 =8 vereség nélkül! Mindezt ráadásul a legmagasabb szintű ellenfelek ellen játszva.

A fentiek mellett az a tény, hogy Kaszparov szinte egyes-egyedül felelős azért, hogy ez a 19. századi fegyver ismét a sakkpartik része lett, vett rá engem arra, hogy a skót játékról írjak ebben a cikkben, annak ellenére, hogy maga Kaszparov sem játszotta túl sokszor ezt a megnyitást. 

A skótot Kaszparov először a Karpov elleni legutolsó (1990-es) világbajnoki döntő 14. játszmájában használta. Ez a játszma megmutatja a fenti pozíció egyik legáltalánosabb és legfontosabb témáját: ha sötét direkt módon megtámadja az e5-t, világos egyszerűen feláldozhatja a gyalogot, hogy zárva tartsa a vonalat és más részre figyeljen, különösen, ha sötét vezérszárnyra sáncolt. 

Kaszparov nem nyerte meg azt a játszmát, de a következő világossal játszott partijában ismét a Skót megnyitást választotta, és ezúttal nyert is. 

Később a két bajnok találkozott Tilburgban 1991-ben, és Kaszparov ismét a Skót játékot játszotta. Karpov ezúttal egy sokkal szerényebb ellentámadási módot választott: ...g6, a ...Fg7 és a ...0-0 szándékával. Kaszparov egy újítással reagált, a nagyon éles, 10.f4-gyel. A játszma azonnal robbant, taktikai őrületek sorozata következett, amiből végül világos tisztelőnnyel jött ki. Kaszparov finom játékkal győzelemre konvertálta fórját.

Ami a 8...Hb6 (8...Fa6 helyett) variánst illeti, Kaszparov egy fontos eszmét vezetett be Michael Adams ellen, és aztán javította is a saját játékát Jan Timman ellen, így nemcsak az ellenfeleihez képest tudott elöl maradni, hanem nagyon sok kommentátor és elméleti szakember előtt is!

Ez a bizonyos Timman elleni játék mutatja meg igazán a felfedezései mélységét, amelyek egyébként valószínüleg a végjátékok mélységeiig értek el, és nem csak megnyitáselméletekről szóltak, hanem a művészi technika egy rendkívül instruktív példájául is szolgáltak.

Ugyanilyen elveken nyugszik a 2000-ben, Etienne Bacrot ellen játszott partija, ahol egy éles és elméleti megnyitás tematikus végjátékhoz vezet. Kaszparov itt gyönyörűen mutatja be a stratégiai kontroll fogalmát. A játszmát újranézni is élvezet:

Most fordítsuk figyelmünket a fő alternatívára, a sokkal nyugodtabb 4...Fc5-re. Kaszparov kezdetben az általánosnak számító 5.Fe3 mellett tette le a voksát, nézzük meg például ezt a jövőbeni világbajnoki kihívó ellen játszott meccset:

Nemsokára a kevésbé használt és sokkal tudományosabb 5.Hxc6 lépést választotta. Ebben a variációban világos a királyszárnyi gyalogtöbbletére számít és gyakran olyan végjátékokba megy bele, ahol sötétnek több duplázott gyalogja is van. Megmutatom az Artur Juszupov ellen játszott, jól ismert győzelmét, ahol Kaszparov lenyert egy gyalogot és jól jött ki belőle, holott az állás nem volt olyan világos:

Mindent egybevéve a skót egyike azoknak a megnyitásoknak, amelyekbe Kaszparov életet lehelt kreativitásával és a tökéletesség állandó keresésével. Még drámaibb ez a helyzet (nem mint például a Királyindiai), hiszen ennek a kezdésnek nagyon rövid története volt, ami a legjobb profi játékosok által játszott partikat illeti. 

Ami valaha egy relatíve obskurus megnyitásnak számított, olyan mesterek játszották, akik el akarták kerülni a modern elméleteket, és amely gyakran vezetett száraz állásokhoz (mint pl. a  4...Hf6 5.Hc3 Fb4 után létrejövő), az az elméletek labirintusában bolyongva megtelt élettel, és feltöltődött vad komplikációkkal és szokatlan ötletekkel.

Azok, akik úgy érzik, hogy lenne kedvük felvenni a Skót megnyitást a repertoárjukba (és amilyen jó híre van a berlini védelemnek a spanyolban, pont ideje is lenne ) elsőre talán ijesztőnek tűnik, de ne felejtsék el, hogy Kaszparov játszmáinál jobb tananyag nem létezik az alapok elsajátításához.