Hogy találd meg a legjobb lépést?

GM Alekszandr Kotov a sakktörténelem egyik legalulértékeltebb figurája. Kérdezd meg az átlagos klubjátékost, hogy mit tud Kotovról és legjobb esetben a GM Averbakh elleni híres játszmája fog eszébe jutni.

Én személy szerint nem hiszem, hogy az egy fantasztikus játszma lett volna, szerintem a középjátékban sötétnek stratégiailag nehéz pozíciója volt, világos baklövése után pedig egyszerűvé vált és a kombinációja is elég könnyű és nyilvánvaló volt. A parti hírneve nyilvánvalóan David Bronstein a tornáról írt híres könyvének köszönhető.

Tegyél magadnak egy szívességet, és vedd meg az egyik könyvét Kotov válogatott játszmáinak, garantálom, hogy egy tehetséges játékos tucatnyi lélegzetelállító partiját fogod találni benne.

Miközben nagyon sok olyan játékosa volt a sakktörténelemnek, aki hasonló vagy jobb eredményeket ért el a sakkozásban, mint Kotov, nagyon nehéz olyant találni köztük, aki többet tett volna a sakk népszerűsítéséért nála. Alekszandr Kotovnak köszönhetően milliókat kezdett el érdekelni a sakkozás. Az én generációm gyermekei, akik komolyan foglalkoztak a játékkal, nem hagyták volna ki soha a TV-ben mutatott, Kotov által vezetett heti sakkiskolát. Még azok közül is, akik nem játszottak, sokan voltak akik élvezték Kotov  White and Black c. könyvét, ahogy a belőle készült filmet a  The White Snow Of Russiát is 

Mivel kitűnő írónak bizonyult, sok, később bestsellerré vált könyvet írt, például egy kétkötetes Aljechinről szóló művet, amely annak ellenére fogyott el szinte azonnal, hogy 100.000 példányban nyomtatták ki. Ahogy említettem ebben a cikkben, komoly prémiumot kellene fizetned, hogy sakk témájú könyvhöz juthass a Szovjetúnióban. 

Személy szerint én egy kis trükköt használtam, hogy elolvassam Kotov könyveit. Volt egy könyvesbolt-lánc a Szovjetúnióban, amely Barátság névre hallgatott, és amelyben olyan könyveket árultak, amelyeket a keleti blokk országaiban nyomtattak. Ezekben az üzletekben találtam jónéhány olyan könyvet, amelyet szovjet nagymesterek írtak, de a kiadásuk helye Kelet-Németország volt. Mivel nem beszéltem németül, az olvasás elég nagy kihívást jelentett az elején, de hamarosan megtanultam úgy a német jelölési rendszert, mint olyan alapvető mondatokat, mint pl. a ,,Schwarz gewinnt." Vicces, de amikor elkezdtem sakkozni, több német könyvem volt mint orosz! 

Valószínüleg azon gondolkozol, hogy miért nem ismerik többen egy olyan fantasztikus ember, mint Kotov nevét. Elsőrorban azért, mert ő 40-50 éve volt igazán híres, de hírneve lassanként elhomályosult. Előfordulhat az is, hogy ez azért történt, mert hosszú időn keresztül tartotta magát a pletyka, hogy összedolgozott a KGB-vel. Egy másik ok, hogy az Aljechinről írt könyvei a szovjet propagandagépezet részeivé váltak. Azért, hogy bebizonyítsa, hogy Aljechin nem volt náci és nem írta meg cikkeit a Pariser Zeitungnak, Kotovnak el kellett ferdítenie néhány tényt. 

Mégsem árt, ha látjuk a fától az erdőt: a legtöbb Kotov által írt könyv nagyon instruktív és rendkívül hasznos a feltörekvő sakkozók számára.

Az én személyes véleményem, hogy a legfontosabb könyve a A sakkozó gondolkodásának titkai, amelyet 1970-ben adtak ki és amely mindössze egy évre rá, már le is volt fordítva angolra Think Like A Grandmaster címmel. Ebben az úttörő munkában Kotov azokat a módokat írja le, ahogyan a sakkjátékosok a legjobb lépést keresik, valamint a döntéshozási mechanizmusaikat tárgyalja. 

Nagyon sok mai napig használt sakkal kapcsolatos terminus, például a ,,jelölt lépés" (lépésjelölt) vagy a ,,variációs fa" ebben a könyben jelent meg először. A Wikipédia még úgynevezett "Kotov Szindrómának" is nevezi azt a szituációt, amikor ,,egy játékos sokáig keményen gondolkozik egy komplikált pozícióban, de nem talált nyilvánvaló utat és utána, már kevés idővel, gyorsan lép egy rossz lépést, gyakran egyenesen baklövést".

Beszéljünk a ,,Kotov Szindrómáról", hiszen ez az egyik első témája a fent említett könyvnek.

Kotov a következő pozíciót mutatja:

Kotov leírja a világossal játszó mesterjátékos gondolatait:

"Világos támadása a királyszárnyon veszélyesnek tűnik [...] "Áldoznom kell" - mondja a mester magának  "de melyik figurát?"

Kotov három ígéretesnek tűnő áltozatot elemez:

Kotov folytatja: "Hogy hányszor ugrált egyik variációtól a másikig, és milyen gyakran gondolt hol erre, hol arra, hogy nyerjen, azt csak ő tudja megmondani. Most viszont időzavarba került és a mester arra gondolt, hogy ,,biztonságos lépést fog választani" ami nem követelt semmilyen valódi elemzést: 26. Bc3. Sajnos, ez majdnem a legrosszabb lépés, ami mellett dönthetett."

Kotov a következő módon foglalja össze a történetet:

,,Jegyezzük fel, hogy világos rosszul döntött, amikor visszautasította a 26.Hg4-et"

Le voltam nyűgözve amikor legelső alkalommal olvastam ezt a tanulságos történetet, mégis 11 éves gyerekként fel nem foghattam miért adta fel a partit világos, miután 26.Fc3-at lépett. Igen, a pozíció  28...h4 után nem nézett volna ki túl jól számára, de bizonyosan nem ez a helyzet volt, ahol fel kellett adni!

Csak sok évvel később értettem meg, hogy mi is történt azon a meccsen. Emlékszel kedves olvasóm, hogy említettem, hogy Kotov néha szerette elhajlítani az igazságot, hogy bizonyítson valamit? Ez pontosan az az eset. Tulajdonképpen az ,,igazság elhajlítása" kifejezés a tények enyhítése. Ez inkább egy régi orosz viccre hasonlít:

Két barát beszélget telefonon.

-- Hallottad, hogy Alekszej Ivanov egymillió dollárt nyert egy pókerversenyen?

-- Hát először is, Nyikolaj Petrov volt, nem Alekszej Ivanov, másrészt ostáblázott, nem pedig pókerezett, harmadrészt nem egymillió volt, hanem csak száz, ráadásul rúpiában játszottak, nem dollárban, és végül: veszített, nem nyert!

Úgy az orosz, mint az angol verzióban Kotov könyve kényelmesen elhallgatja a játékosok neveit, úgyhogy nézzük meg a valódi partit:

Ahogy láthatod világos nem a Kotov által ajánlottakat lépte, sőt nem is veszített. A játszma döntetlennel végződött!

Nem mellesleg, GM Kotov nem említett egy nagyon erős jelölt lépést, amelyet világosnak mindenképp meg kell fontolnia. Tulajdonképpen ez a lépés azonnal megnyeri a játszmát. Megmutattam ezt a pozíciót a tanítványaimnak és azok közül akik 1800 Élő-pont fölött voltak, mindenki könnyedén megtalálta a nyerő lépést. Te megtalálod?

A nyilvánvaló hátrányok ellenére Kotov könyve segít rendszerezni a gondolkodásodat. A magyarázata arra tanjt, hogy először keresd meg az összes lépésjelöltet, és csak utána kezdd el elemezni őket, próbálj meg rájönni, hogy melyik a legjobb. Irónikus, hogy a fent említett pozícióban Kotov nem követte a saját tanácsát és figyelmen kívü hagyott egy olyan lépést, amely azonnal megnyerte volna neki a partit.

Remélem felkeltettem az érdeklődésedet és el fogod olvasni GM Kotov kitűnő könyvét.