Ismerd Meg a Bajnokot: Magnus Carlsen

A 2021-es FIDE Világbajnokság GM Magnus Carlsen és GM Jan "Nepo" Nyepomnyascsij között eldőlő címmeccse már előre izgatja a játék rajongóit. Ahogy minden nagy csata esetében, most is van néhány olyan szempont, amely a nézőknek és a szakértőknek is lehetőséget biztosít a vitára.

Nagyon fontos megjegyezni, hogy a „szakértői" előrejelzések ritkán jelentenek többet üres fecsegésnél, sőt még az utólagos bölcsességek is gyakran vezetnek megfontolatlan következtetésekhez. Az egyetlen dolog, ami igazán számít, hogy a játékosok milyen döntéseket hoznak a meccsstratégia során és hogy mi sül ki belőle. Egyedül ők az igazi szakértők, és nekik kell majd együttélniük a saját döntéseik kimenetelével.

Azt hiszem egy ilyen nagy léptékű esemény felfedezése akkor válig igazán mókássá, amikor egy kicsit mélyebbre, a számos, végeredményt befolyásoló tényező mélyére ásol, odafigyelsz a történelemre, próbálod elkerülni a nyilvánvalót és elgondolkozol néhány rejtett részleten.

• Egy nehéz korona?
• Magnus, a Rövidítés Királya
• A Halandóság Íze
• Narratívák
• Ugyanaz. Csak Másképp
• Az Új Szabályok Zamata
• A Nyilvánvaló Történet(ek
• Az Anti-Carlsen?
• Egy Szokatlan Tippem, Ami Befolyásolja a ,,Fogadásod" 
• Minek drukkoljak?
• A Jante-Zlatan Skála

Egy nehéz Korona?

A történelmi kontextus mindig segít nekünk a megérteni a jelenségeket, és abban is, hogy egy kicsit jobban informáltnak érezzük magunkat, legalábbis ami a várható kimenetelt érintő tippünket illeti. A norvég világbajnok 2013 óta birtokolja a címet, amióta legyőzte a sokkal idősebb, indiai legendát, GM Visuvanátan Ánandot annak szülővárosában, Csennajban, beteljesítve ezzel, a sokak szerint elkerülhetetlen végzetét.

Vitatható, hogy Magnus mire volt büszkébb, a világbajnoki címre, vagy a világranglista első helyére, utóbbit 2010-ben, még igen zsenge, 19 éves korban érte el. Nagyot versenyzett a regnáló világelsővel az első helyért, mielőtt 2011 júliusában végérvényesen elvette a pozíciót, azóta sem adva ki azt kezéből. 

A csúcsratingje kétszer is ostromolta az elképzelhetetlen, 2900-as határt, fejlődési ívét pedig azóta sem tudta megközelíteni szinte senki. Amikor a függöny felgördül a 2021-es döntőn, Carlsen ratingdominanciája szokatlanul erős lesz, elvégre jelen cikk írásakor nincs másik emberi játékos 2800 fölött, ő pedig sztratoszférikus magasságokban jár, 50 ponttal átlépve ezt a varázslatos számot. 

Könnyű elfelejteni Carlsen történelem adta előnyét, még ha rendszeresen beszélt is arról, hogy lehet, hogy nem akarja megvédeni világbajnoki címét, olyan benyomást keltve, mintha az több bajjal járna, mint előnnyel. A probléma az, hogy az az embertípus, amelyet bűntudat nélküliség, és végtelen motiváció jellemez, nagyon nehezen mondd le egy olyan dologról, amit egyszer már megnyert. 

Ezzel együtt Carlsen könnyed hozzáállását a 2013-as címmeccshez - ,,mert miért ne?"- nyilvánvalóan a sok évvel ezelőtti tettei alapozzák meg. 2011-ben, a címmeccshez vezető nyakatekert út iránti undora olyan erős volt, hogy kiesett a selejtezős ciklusból, megelégedett ,,csak" azzal, hogy a világranglista élén álljon. Mindig azt mondta, amit gondolt, és azt tette, amit mondott, ezek a szokások pedig mindig feszültséget és bizonytalanságot keltettek a koronához fűzött viszonyával kapcsolatban.

Carlsen elég meggyőzően nyert, és megvédte címét Ánand ellen 2014-ben, de a két csata amely ez után következett, nagyon különböző narratívákat követett, túlzottan egyszerű következtetések levonására késztetve a nézőket. 

Magnus, a Rövidítések Királya

A két utolsó címmeccs legutolsó szakasza maradandó élményt jelentett a szurkolók számára. Az orosz GM Szergej Karjakinnal és az amerikai GM Fabiano Caruanával egyaránt 6-6-ra végződött a meccs, így a párharcokat Carlsen tiebreakben döntötte el a maga javára. A hasonlóságuk ellenére szerintem a két csörte pszichológiai háttere nagyban különbözött, és mivel már 40 éve közvetítek címmérkőzéseket, azt is hiszem, hogy a mentális háttér, és a táblától távol levő faktorok, a legérdekesebb részei ezeknek az intenzív meccseknek, még akkor is ha elég spekulatívnak tűnnek.

A Halandóság Íze

Nem hiszem, hogy túl messzire mennék, ha feltételezném, hogy Carlsen narratíváját a Karjakin elleni meccsel kapcsolatban a gőg vezette. A norvég egyértelmű favorit volt, és miközben a nagyfokú önbizalom alapvető fontosságú egy bajnok mentalitásában, mindig fennáll a valós veszély, hogy hátránnyá válik. Miközben Carlsen és csapata nyilvánvalóan felkészült a mérkőzésre, azonban a párharc előreheledtával volt valami túlságosan nyugodt az atmoszférájában. 

A legutóbbi címmeccsek, történelmi standardokat alapul véve, meglehetősen rövidre sikerültek, feleannyit tartottak, mint a tipikus 24 játszmás párharc, vagy azok a végtelen partis, hat győzelemig tartó kísérletezések, amelyek ijesztő maratonokká fajultak: 32 játszma Karpov és Korcsnoj között 1978-ban, majd 48 játszma Karpov és Kaszparov között 1984-ben, ráadásul az egy olyan meccs volt, amely be sem fejeződött. A közérdeklődés időtartamának rövidülésével, és a megrendezés drágulásával könnyű volt indokolni a rövidített formátumot, végülis azok a hosszú háborúk bővelkedtek ,,akklimatizációs" döntetlenekben és csak a végén jöttek a viharos aktivitású játszmák.

Sajnos a meccs formátumának rövidítése nem jelenti mindig, hogy a békés partikat hozó, idegeskedős kezdet elmarad. Még ennél is fontosabb, hogy a sakkmotorok állandó fejlődésben vannek és hatalmas hatást gyakorolnak a megnyitásból való felkészülésekre. Ha ezt megbeszéljük a ma topjátékosával, arra a következtetésre jutunk, hogy a legszűkebb elit megnyitásból való felkészülése, a halandók számára szinte elképzelhetetlenül alapos. Az ellenfélre gyokorolt meglepetés, és a jelentékeny előny kiharcolásának képessége egyre gyorsabban tűnik el, bármilyen vékonyka előnyt konvertálni ráadásul még nehezebb, így tehát egyre kevésbé veszélyes  egy lassú időkontrollal játszó titán számára. 

Ez két dolgot jelent: a védekező világbajnoknak nyomást kell gyakorolnia, és korán kell csapást mérnie, amíg még a debütáló kihívó küzd az esemény okozta idegességével. Az ebben való sikeresség egyre nehezebb és nehezebb, a döntetlenek aránya pedig minden valószínűség szerint nagyon magas marad. (A 2021-es meccs egyfajta elismerése ezeknek a viszonyoknak, hiszen meghosszabbították... 14 játszmára.)

Ezeknek az alapvető forgatókönyveknek a fontosságát jól láthattuk a Carlsen - Karjakin meccs korai stádiumában, a kihívó keze reszketett, a bajnok pedig furamód hanyagul kezelte konvertálási lehetőségeit, a makacs és eltökélt védekezés ellen. Ahogy az orosz az elért döntetlenek sorával kiérdemelte a ,,Védelmi Miniszter" becenevet, úgy vált Carlsen láthatóan egyre frusztráltabbá, ez pedig a nyolcadik partiban csúcsosodott ki, amikor puszta akaraterőből nyerni akarva, egy érzelmi löket hatására, vészesen túlterjeszkedett. Mivel Karjakin legyőzhetetlennek tűnt, Carlsennek meg kellett bírkóznia valamivel, ami valószínüleg karrierjének legsötétebb pillanata volt: a szégyenkezéssel és címének fájdalmas elvesztésével. Bár a címet nem biztos, hogy egyáltalán meg akart szerezni, de az biztos, hogy nem akarta elengedni. 

Narratívák

Még akkor is ha a bajnokot és a címhez fűződő viszonyát vizsgáljuk, érdemes eltűnődnünk az alternatív szemszögeken és történeteken. Karjakinnak és valószínűleg Oroszországnak is ez egy megváltástörténet volt, elvégre Karjakin volt, aki nagyobb tehetségnek tűnt fiatalon, és mielőtt a norvég lenyűgöző felemelkedése elindult, őt tartották a legvalószínűbb jövőbeni világbajnoknak. Természetesen manapság ez a narratíva egy kicsit ismerősen hangzik.

Mindannyian tudjuk, hogy Magnusnak valahogy sikerült kiegyenlítenie a mérkőzést, majd egy sokkoló újítást vezetett be az utolsó meccsre, elherdálta játszmáját a világos bábukat vezetve és gyors döntetlent játszott, ezzel együtt hosszabbítást kényszerítve ki. A ragyogó húzás az utolsó játszma elpazarlásában az volt, hogy Magnus nyert néhány nap pihenőt, miközben Karjakinnak fel kellett készülnie az utolsó durva támadásra, ami végül nem történt meg. Ez a tervszerű pragmatizmus hozta azt a pszichológiai és fizikai felfrissülést, ami  segített Carlsennek címet védeni.

Ugyanaz, Csak Másképp

Nehéz azzal vitatkozni, hogy a Carlsen-Caruana meccs kemény és érdekfeszítő volt, miután minden partin döntetlen született, de én pontosan ezt fogom tenni. Az első és az utolsó parti kulcsjátszma volt, Carlsen mindkettőben sötéttel játszott, mindkettőben éles, sikeres előkészített vonalakat láthattunk.

Az első játszmában volt a párharc legnagyobb kihagyott helyzete, Carlsent csak centik választották el egy tiszteletet parancsoló győzelemtől. Ez befolyásolta és összegezte volna az egész döntőt: a korai csapásmérés szükségességét, a sötéttel való éles játékot és az elszalasztott lehetőség okozta idegességet. 

2018-as londoni címvédésen Magnusnak több forgott kockán, mint a pusztán a világbajnoki címe. A rossz formájának, és Fabiano elnyúlt sikerszériájának egybeesése miatt, a kihívó legkisebb győzelme is trónfosztást, és egy új világranglista-elsőt jelentett volna, vagyis Carlsen egy évtizedes dominanciájának egy pillanat alatt vége szakad.

Az első játszma döntő fontosságú volt, Caruana elkerült egy potenciálisan megsemmisítő kezdést, és Carlsen, valószínüleg szintén megijedve az előző meccs emlékétől, nagyon tartott az egyébként is tisztelt riválisától. Amikor úgy döntött, hogy sokkal jobb állásból döntetlenre adja a 12. játszmát, a zsémbelődő közönségnek több oka volt panaszkodni, mintha csak egy egyszerű döntetlen született volna. "Ez a srác csak vagánykodni akar a képességeivel a rapidsakkban, hát így kell eldönteni egy klasszikus meccset, bla-bla-bla-bla". És igen, a tiebreak megsemmisítő volt. 

Az Új Szabályok Zamata

Magnus bajnokként hangot adott úgy a selejtező formátumával kapcsolatban érzett frusztrációjának, mint a címmeccsel kapcsolatos ellenérzéseinek, de szóba került az is, hogy a címmeccsek eldöntésére szolgáló, rövidebb időkontrolú játszmákat egyre nehezebb és nehezebb megnyerni. Az általa javasolt megoldás az, hogy játsszanak több, gyorsabb partit, hogy több eldöntött játszma legyen. Meggyőződése, hogy a rapidsakk sokkal fontosabbá válik a jövőben, és elgondolkodott egy olyan formátumon, amelyben a klasszikus játszmákat felváltja egy sor gyorsabb parti, amely jóval alkalmasabb arra, hogy egy izgalmas és életképes címmeccset hozzon létre. 

A szkeptikusok megemelték egy-két szemöldököt erre az ötletre, hiszen Magnus a címeit rapidjátszmákon védte meg. A Magnus és csoportja által szervezett két, Covid alatti online turné ennek a formátumnak a különböző változatait használta, és a tesztelésükre adott teret. Miközben Carlsen megnyerte mindkét tornasorozatot, nekem azt mondta, hogy nem érzi a terület igazi bajnokának magát. Azt állítja, hogy nem volt olyan domináns, amilyennek szerinte egy bajnoknak lenni kell (ha újabb példa kellene a ,,gyilkos ösztönére").

Mindeközben a klasszikus sakk valószínüleg velünk marad, sőt új kihívó jött a városba. Ami a rövidítéseket és a rapidsakkot illeti, ilyen téren valószínüleg Nepo a legveszélyesebb az eddigi kihívók közül. 

A Nyilvánvaló Történet(ek)

Miközben a koronavírus-járvány által sújtott Jelöltek Tornájának győztesére vártunk, egy Carlsen korához köthető apróság elterelte a figyelmünket. Amikor betöltötte a 30 évet, hirtelen abbamaradt az online versenyeken aratott győzelmeinek sorozata, és a fatábla mellett is leszédült a hatodik helyre, 2021 januárjában a Tata Steelen. Bár a tábla melletti sakkozást szigorú keretek közé szorították, Magnus újraélesztette online teljesítményét, és erőteljes játékkal nyerte, a fatáblánál játszott Norway Chesst Stavangerben, ami az ő címvédés előtti utolsó bemelegítése szokott lenni. Amiért a korral kapcsolatos spekulációkat el kellene végleg felejteni, az az, hogy orosz kihívója fél évvel idősebb. 

Nyepomnyascsij nagyjából fél évvel fiatalabb, mint egy bizonyos Karjakin, és amellett, hogy ez visszhangzik egy kicsit a fejünkben, egy jóval drámaibb orosz megváltástörténetet is létrehoz. 

Van néhány olyan szövődmény, ami az ,,Orosz Feltámadás 2"-t sokkal lenyűgözőbbé teszi, mint az eredetit. Nepo és Magnus riválisok voltak az U12-es Európa- és világbajnokságon, akkor az orosz nyerte mindkét címet, rövidítésben verve Carlsent a World U-12-n 2002-ben. A fiatal Magnussal készült azévi, hatalmas, és norvég nyelvű interjúban, vicces történetekről írtak a két játékos kapcsolatáról. 

Magnus elismerte, hogy Jan jó volt, de mindent egybevéve nem volt lenyűgözve, de az is világossá vált, hogy köztük valamilyen természetes összhang van. 

Keresd meg a jövőbeli világbajnok-jelölteket! U12-es Világbajnokság, 2002 #classof1990

(Balról jobbra: Nepo, Carlsen, valami angol pancser patzer, Andreikin, Nguyen, Wei Chenpeng. Also participating were MVL, Le Quang Liem, Saric, Kuzubov, and many other super-GMs)

Thanks @GMastrokoukos for the pic! pic.twitter.com/SEpFXLMnCE

— David Howell (@DavidHowellGM) April 27, 2021

A fiatal Magnus szerint billiárdoztak is, és Jan csalt amikor vesztésre állt. Úgy tűnik pajkos  humorérzéken osztoznak, és miközben Jan egy lassú úton alapozta meg tagságát a világelitben, elég baráti volt a viszonyuk ahhoz, hogy együtt dolgozzanak, és úgy tűnik egy kicsit együttműködtek Magnus ezelőtti felkészülésekor is. 

Szóval sokkal több van ebben az összecsapásban, mint pusztán egy rég várt visszatérés-történet. Egy régimódi kelet-nyugat rivalizálást láthatunk, amely során, legalábbis időlegesen, eltemetődik egy valószínűtlen barátság.

Az Anti-Carlsen?

Egy másik szemszög, amelyből a szakértők meg fogják közelíteni a párharcot, az a stílusok csatája. Nyepomnyascsij egy erőszakos, veszélyes, heves kockázatvállaló, igazi kontrasztja Carlsen védjegynek számító logikus harmóniájának és vastechnikájának. Az orosz nem csak pozitív mérleget ért el Magnus ellen gyerekként, de elég ,,mumus" azóta is, a mai napig pozitív a mérlege Carlsen ellen klasszikus sakkban. 

Add hozzá ezeket a tényeket ahhoz az általános félelemérzethez, amelyet az orosz kivált, és sok embert fogsz találni, aki úgy gondolja, hogy ebben a párharcban sok tüzijáték lesz, és hogy Carlsen egyértelmű előnyei keveset fognak számítani egy igazi, ,,szörnyeteg" ellenfél ellen.

A fentiek ellenére elég valószínű, hogy az esemény grandiózussága miatt, a kihívó inkább  az erős, pragmatikus oldalát fogja megmutatni. Carlsen azt jósolta, hogy egy összeszedett és óvatos Nyepomnyascsijt fogunk látni Dubajban, amely lényegesen csökkenti majd a stílusok csatájának élét. Valóban nagyon ritka, hogy egy kihívó kidobja az ablakon az óvatosságot. Ha egy jóval statisztikusabb analízist olvasnál, nézd meg ezt a cikket.

Az én fejemben így néz ki a rejtély: Nyepomnyascsij lehet az eddigi legveszélyesebb ellenfél egy esetleg tiebreakben, de ha tényleg hajlandó kockázatot vállalni, és izgalmassá tenni a meccset, akkor sokkal kevésbé valószínű, hogy döntetlennel fejezi be a klasszikus szakaszt.

Egy Szokatlan Tippem, Ami Befolyásolja a ,,Fogadásod"

Még ha a modernkor címmeccsei el is vesztették a történelem során megismert ,,maratonérzést", ami állítólag éveket vett el a régebbi bajnokok és kihívók életéből, valószínüleg így is a legkimerítőbb esemény egy játékos karrierjében.

A régi időkben a meccsek előtti közvetítések részei voltak azok a fényképek, amelyek a feleket ábrázolták felkészülés közben. Még élénken él az emlékezetemben az öreg GM Viktor Korcsnoj képe, aki edzőterembe járt és kocogott a levegőért kapkodó, ziháló, fiatal angol segédekből álló csapata előtt. Magnus megígérte, hogy lerázza magáról a járvány-okozta rossz hangulatot és fizikai csúcsformában lesz a 2021-es címvédésre. Amikor a címvédő esélyét latolgatom, tényezőnek fogom tekinteni a Magnuson látható fizikai változásokat.

Won both 3v3 footy games today. Fantastic feeling.

Also won the chess. Was ok. pic.twitter.com/JDPzbokw0B

— Magnus Carlsen (@MagnusCarlsen) September 15, 2021

Jan mindig egy kicsit bohém benyomást keltett a táblánál. Szerintem kulcstényező lesz, hogy mennyire készül fel arra az egyedi fizikai és mentális erőfeszítésre, amit egy címmeccs jelent. Muszáj megjegyeznem, hogy Nepo láthatóan vékonyabb volt a stavangeri Norway Chessen. 

Kinek drukkoljunk?

A világbajnoki meccsek rengeteget fejlődtek. A második világháború utáni időszakban, az izolált, belső szovjet ügyek világából átléptünk a geopolitika érájába. GM Bobby Fischer egyrészt a vastag díjalapért harcolt, másrészt ,,egyedül ment neki a szovjet csatacirkálónak", ezek kombinációja miatt pedig először szikrázott fel a nagyközönség figyelme a játék legmagasabb díja, és legjobb játékosai iránt. Korcsnoj felfrissítette volna a politikai látószöget azzal, hogy diszidál GM Anatolij Karpovval való harca előtt, de így is emelte is a tétet a joghurtos, és a parapszichológiai incidenssel, olyan szinten bizarrá téve az összecsapást, amilyenre azóta még a glasznoszty és erőpolitika csatájának beállított Kaszparov - Karpov meccsen sem volt példa. 

Mivel a vizek azóta lenyugodtak, nehéz lenne Carlsen ellen beszélni. A G-Sport Raw-nál szűkre szabott divatmodellkedése kezdete óta, katalizátora és vezetője egy fantasztikus, és őszintén szólva hihetetlen átváltozásnak. Egy olyan átváltozásnak, amely nemrég a Netflix Vezércsel c. sorozatának sikerében, és a bajnok új online versenysorozatában csúcsosodott ki: a sakk mainstreammé és menővé vált.

Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a döntőt, akkor jónéhány, szurkolók szempontjából érdekes adalékra bukkanunk. A bajnok letaszítása természetesen drámát és változást jelent, a változás pedig izgatottságot hoz. Nyilvánvaló, hogy a döntő azt a hatalmas potenciált is hordozza, hogy amennyiben orosz lesz a világbajnok, a sakk ismét visszanyeri egzaltált státuszát Oroszországban. A generációkat átívelő, totális dominancia után, mennyire furcsa lehet látni, hogy a sakknak oroszhonban megkopott a ragyogása, és még furcsább, hogy eközben Norvégiában főműsoridőben nézik a háztartások.

Ezzel együtt, nem kell norvégnak lenni, ahhoz hogy feltételezzük, hogy a játék kicsit veszít a  fényéből, ha Magnus kispadra kerül. Ahogy a gyakran ,,Magnus-szkeptikus", veterán angol sakkújságíró, Leonard Barden nemrég írta a Guardian hasábjain: "Akár minden idők legjobbjaként vonul be a történelembe, akár nem, Carlsen már most annyit, vagy többet tett a sakk népszerűsítéséért, mint bármelyik előző világbajnok." Ezt is érdemes figyelembe venni.

A Jante-Zlatan Skála

Ebben a cikkben néhányszor utaltam a bajnokok mentalitására. Magnus már fiatal kora óta hátborzongatóan jól érti, hogy hogyan kell felépítenie magában az önbizalmat és egy sikerre vezető attitűdöt, és van egy korai idézetgyűjtemény ami nagyon jól rámutat erre. 

A sportolói pszichológiája majdnem olyan lenyűgöző, mint a könnyed játéka, és felvétel van arról, hogy azt mondja, hogy a nyilvánvaló tehetségtől a világverőig tartó hatalmas ugrását annak köszönheti, hogy megértette és tudatosította magában, hogy ahhoz, hogy mindenkinél jobb legyen, mindenkinél erősebbnek kell lennie mentálisan. 

A fentieket kulturális kontextusba helyezvén, eljutunk a Jante-Zlatan skáláig, ami a lehető legjobban írja le a skandináv társadalom önbizalmát. A skála egyik végén a szerény, egalitárius "Jante törvénye" áll (és az ,,alapbeállítás") a másik oldalán pedig a bizarrul hencegő svéd labdarúgó, Zlatan Ibrahimovic.

Magnus nem esik túlzásokba, de nem is fogja vissza magát. Ahogy a legtöbb elit módon teljesítő, ő saját magának a legnagyobb kritikusa és hihetetlenül magas standardokat állít fel saját maga számára. Nem hiszem, hogy domináló bajnokká válhatsz, ha álszerénységet erőltetsz magadra, de az is igaz, hogy vannak páran, akik inkább szerényebb arcukat mutatják. Magnus határozottan kinyilvánítja önbizalmát. 

Amikor nemrég megkérdeztem Magnust, hogy nem érzi-e úgy, hogy a hosszú párharcok során szerzett tapasztalata lesz a legnagyobb előnye a mostani döntőben, nyers és őszinte választ kaptam: "Nem, a legnagyobb előnyöm az lesz, hogy jobban sakkozom."

A legnagyobb előnyöm, hogy jobban sakkozom.
— Magnus Carlsen

Ennél jobban nem is lehet felvezetni ezt a döntőt.