Mihail Tal utolsó klasszikus játszmája

A Chess.com-nál nagyon izgatottak vagyunk, hiszen új taggal bővült csapatunk, mégpedig  GM Vladimir Akopiannal, aki első cikkében megosztja velünk gondolatait Tal legutolsó klasszikus játszmájáról.

Drága sakkrajongók és barátok, szeretném nektek megmutatni a nyolcadik világbajnok, Mihail Tal ellen vívott csatám elemzését. Úgy éreztem mostmár igazán illene véget vetni a  játszma körüli spekulációknak és pontosan elmesélni, hogy mi történt, végülis én voltam az egyik ember a táblánál, ellenfelem pedig nyilvánvaló okok miatt már nem tudja elmondani a történetet. A játszma sorsa az egyetemes sakktörténelembe való bevonulás, de ne szaladjunk ennyire előre.

A játszmának Barcelona adott otthont 1992-ben. Nagyon érdekes történet bontakozott ki a partit megelőzően, úgyhogy mielőtt belevágnánk az elemzésbe, engedjétek meg, hogy felidézzem az emlékezetes játszma körülményeit. 

Ez volt az első nagy, körmérkőzéses versenyem, és a 20 év alattiak világbajnokaként szerettem volna a tudásom legjavát adni és igazán jól teljesíteni. A játék jól ment és megosztott első helyen voltam két játszmával a verseny vége előtt. Az utolsó két körben vilgáossal kellett játszanom Viktor Korcsnoj ellen, majd pedig sötéttel Tallal szemben. Ekkor találkoztam először ezekkel a sakkóriásokkal.

A Korcsnoj elleni játszmám előestéjén Tal a verseny tolmácsán keresztül döntetlent ajánlott nekem. Az én válaszom az volt, hogy még nem tudok dönteni, mivel a helyzetem attól függött, hogy mit játszom Korcsnoj ellen. Másnap egy nem túl nehéz győzelmet néztem el, ezért el kellett döntenem, hogy mit válaszolok Talnak. 

Meg kell jegyeznem, hogy mindig elleneztem a rövid döntetleneket, ráadásul egyedülálló lehetőség előtt álltam azáltal, hogy Tal ellen bizonyíthattam! Emlékszem egy másik hasonló esetre is, amikor egy másik híres játékos ellen kellett asztalhoz ülnöm, mégpedig Vladimir Bagirov ellen, Capelle-la-Grande-ban 1999-ben.

Az első körben sötéttel játszottam Bagirov ellen, aki a 13. lépés után döntetlent ajánlott. Akkor, ahogy Tal ellen is később, visszautasítottam az ajánlatot, de nem azért, mert meg voltam győződve arról, hogy megverem őket, hanem azért mert játszani akaram egy olyan ellenfél ellen, akivel valószínüleg többet nem fogok tudni. Sajnos, mint utóbb kiderült, ez volt a helyzet.

Térjünk vissza a Tal elleni játszmához, úgy döntöttem tehát, hogy minden erőmet latba vetve fogok harcolni az utolsó körben, és megkértem a tolmácsot, hogy tudassa Tallal a döntésemet. Szeretném, ha tudnátok, hogy nekem semmilyen személyes kapcsolatom nem volt vele és csak közvetlenül a játszma előtt találkoztunk az utcán, Mihail Nyehemjevics pedig anélkül hogy a korábbi egyeztetéseket figyelembe vette volna, megkérdezte tőlem:

"Vologya mik a terveid a mai partira?"

"Szeretnék játszani ellened Mihail Nyehemjevics," - válaszoltam.

Szeretnék játszani veled Mihail Nyehemjevics.

"Nem probléma" - mondta Tal és elindultunk a versenycsarnok felé. 

Ahogy láthatjátok minden egyszerű volt. Hogyan lett akkor mégis olyan legendás ez a játszma, hogy időnként felkapja a média és spekulációkkal és pletykákkal tálalja?

Hogy ne menjünk messzire, Maxim Dlugy és Ivan Szokolov legutóbbi könyveikben olyan eltorzított történetet írnak le, amit azok az emberek, akik nem tudják, hogy mi történt valójában, csont nélkül elhisznek. Tulajdonképpen ezek a kitalációk más eltorzított értelmezésekből, elsősorban Genna Sosonko a témában írt cikkeiből származnak. Nem tudom, hogy őt félreinformálták, vagy csak úgy döntött, hogy a saját szórakoztatására kiszínezi a történetet, de a mítosz pontosan így született. A ,,News In Chess" (,,Sakkhírek" - a szerk.) című lapban megjelent "My Misha" (,,Az én Misám" - a szerk.) című esszéjében röviden írt Tal haláláról, íme egy idézet:.

"A legutóbbi játszmában, abban a hitben, hogy gyors döntetlen születik, a 3.Fb5-t lépte a Szicíliai megnyitásban, döntetlent ajánlott, majd visszautasítást kapott. Egy vesztes pozícióban, támadás alatt, fiatal ellenfele maga ajánlott döntetlent. Ez volt Misha utolsó tornán elért győzelme."

Ebből az idézetből összesen három dolog igaz. Egyrész tényleg az utolsó kör volt, másrészt Tal tényleg 3.Fb5-t lépett, és harmadrészt ez egy klasszikus sakkjátszma volt, amit megnyert. Minden más kitaláció. Azt már tudjátok, hogy Tal már előző nap sem hihette, hogy gyors döntetlent játszunk, de ugyanezt beszéltük meg öt perccel a játszma előtt is a bejárat előtt. Ezért nem ajánlott nekem döntetlent a harmadik lépés után, ami pedig a ,,vesztes pozíciót" illeti, meg a ,,támadás alatt" szavakat, nézzük csak meg a játszma elemzését. 

A játszma után gyorsan megbeszéltünk néhány variációt tábla nélkül, aztán elemeztük a Botvinnik ellen vívott világbajnoki címmeccsének hatodik játszmáját, amely mindig is lenyűgözött. "A Hf4 brilliáns lépés!" - mondtam neki. "Hát igen, ha helyes..." felelte Tal.

Mindenki jól érezte magát, egyáltalán nem volt feszültség a meccsünk miatt, elég jól kijöttünk egymással, ahogy azt már kitalálhattátok. 

Végül szeretném elmondani, hogy őszintén örülök annak, hogy tudtam egy igazi partit játszani Tal ellen és nem törekedtem, ahogy Bobby Fischer mondaná egy ,,előre elrendezett" döntetlenre. Ha így tettem volna, most bizonyára nem tudnám nektek ezt az emlékezetes történetet elmesélni. 

Az egyetlen dolog amit bánok, hogy csak egyszer játszhattam ezzel a kiváló bajnokkal életem során.