Miért gondolkodnak ilyen sokat a nagymesterek?
Kurniadigautama: ,,Szia IM Silman, bárhol is vagy és bármit is csinálsz, remélem jól vagy. Mindössze egyetlen egyszerű, mégis zavarba ejtő kérdésem lenne. A nagymestereknek miért telik több időbe, mint a szükséges hogy a megnyitásban lépjenek? Tudjuk, hogy ők felkészülésnek próbálják beállítani, és hogy megpróbálják megtalálni az ellenfeleik gyengeségeit, próbálnak problémát okozni nekik. Ezzel együtt néhány dolog (legalábbis szerintem) egyenesen nevetséges."
“Az alábbi példában sötét (GM David Anton Guijarro) …b5-t lépett, de majdnem 12 percébe telt!”
JS: Úgy látszik, hogy a …b5 egy egyszerű választás, de nagyon sok dolgot kell végiggondolni:
- Volt már sötét ebben a pozícióban?
- Volt már ebben a pozícióban és vesztett?
- Alapból …b5-t akart lépni, de hirtelen észrevett valamit, ami megijesztette?
- Néha egy erős játékos belesétál egy olyan vonalba, amit nem ismer (világossal vagy sötéttel). Ha ilyesmi megtörténik, akkor sok időt kell eltöltenie, hogy megbizonyosodjon arról, hogy játszható.
- Természetesen sötétnek sok más gondolata is lehetett és 12 perc igazán nem olyan rossz. Ha van elég időd az órán, akkor ne siess. Ehelyett nézd meg a pozíciót nyugodtan, bizonyosodj meg arról, hogy nincsenek rejtett taktikák és csak azután lépj, amiután úgy érzed, hogy minden rendben van.
- A sötét csak érdekessége miatt nézte ennyit a pozíciót? Igen, néha velem előfordul, hogy annak ellenére megnézem a lehetséges választásaimat, hogy már eldöntöttem, hogy mit fogok tenni. És miért ne?
Nézzünk meg egy játszmát, GM Wei Yi és GM Ian Nyepomnyacsij között. Világos jött lépésen, és a pozíció komplex volt, Kurniadigautama kisasszony szerint Wei itt eltöltött 40 percet!
Még mindig húzod a szádat azon, hogy a nagymesterek nagyon sok időt használnak el? Nem kellene. Ha van elég időd, akkor használd!
Van itt még néhány gondolat az órahasználatról:
- Néha azt hiheted, hogy mindent megértettél a pozíció nüanszaiból, aztán észreveszed, hogy az ellenfeled nagyon vidámnak tűnik. Ebben az esetben könnyen lehet, hogy az ellenfél talált egy új lépést, vagy új ötlete támadt. Ha ilyesmi történik, akkor lehet (MUSZÁJ!) egy hosszú pillantást vetni ismét a táblára és kigondolni, hogy mit talált vagy készített elő az ellenfeled.
- A nagyon-nagyon erős játékosok megrendítően sok időt töltöttek kemény munkával a sakktábla fölött, de még most is próbálnak jobbak lenni, kergetve az álmot, hogy a lehető legjobbak legyenek.
Több érvre van szükséged? Oké!
Egy nagymester néha elfelejti a line-jait.
Ez elég sokszor előfordul. Ez azt is jelenti, hogy a srác aki elfelejtette a vonalait, újra ki kell találja őket, az pedig sok időt ölelhet fel.
Nem figyelsz.
Ha nem figyelsz, akkor nagy esélye van annak, hogy hatalmas hibát vétesz.
Nyerésben vagy, tehát miért ne végezd ki és menj el szórakozni a barátaiddal?
NEM! Az álmok gyakran érnek véget katasztrófaként!
Gyorsan lépsz valami sakklépést.
Ezt hívják öngyilkosságnak a sakkban!
Itt van néhány játszma, ahol túl gyorsan léptem. A valódi probléma, hogy túl sokszor léptem túl gyorsan! Sőt, tulajdonképpen azt mondhatom, hogy 18 és 21 éves korom között általában túl gyorsan léptem. A gyors lépések gyakran mérgezettek, én pedig jó sokat ittam a méregből. Itt van tehát néhány játszma, ahol túl gyorsan léptem.
Első játszma
Második játszma
Másik kivégzés, másik katasztrófa.
Harmadik Játszma
Túl gyorsan lépsz. Lassíts, és sokkal jobb leszel.
A rengeteg agónia után, amit a “gyors döntetlenek” okoztak, megkérdeztem egy barátomat, hogy miért rontom el a játszmáimat olyan gyakran, és azt felelte: “Túl gyorsan lépsz. Lassíts, és sokkal jobb leszel.”
Igaza volt. Végül megértettem, hogy a nyugodtnak kell lennem és csak akkor szabad lépnek, amikor megvan a legjobb lépés. Ez a hozzáállás 200 ratingpontot hozott nekem.
Nézzük meg mi történik, amikor egy nagymester, vagy egy nemzetközi mester lép túl gyorsan:
Negyedik játszma
Ne bízz egy megnyitásban, csak ha mindent tudsz róla.
Ötödik Játszma
Otthagyod a figurákat ütésben.
Hatodik Játszma
Unod magad.
A kismillió játékos egyikeként, aki csak szórakozni akar, hát... szórakozni jó, de amikor újra meg újra megvernek, szépen lassan megtanulod, hogy az agónia a játék része. Fájdalmas lehet, vagy csak nevethetsz, miközben újra felteszed a bábukat a táblára. Ha utóbbi, akkor mosolyogj és olyan gyorsan tedd fel a bábukat, ahogy csak tudod.
